Csak álmodozom....

Miért van az hogy nekem csak olyanok kellenek, akiket tudom
hogy nem kaphatok meg?
Meddig lesz ez még így?Csak álmodozni tudok róla hogy egyszer majd találkozunk.
Csak reménykedni tudok hogy egyszer majd, úgy ébredek hogy te leszel ott
mellettem és téged látlak meg elsőnek.


"Aztán van egy egészen másfajta szerelem, a legkegyetlenebb fajta, amelyik szinte megöli áldozatait. Úgy hívják: viszonzatlan szerelem! Na, én ennek a szakértője vagyok."

remény

Ha lenne még egy esélyem, csak egy, biztosan megragadnám.
Megpróbálnám a legjobbat nyújtani, ebben biztos vagyok.
Az ajtómon kopogott a szerencse, én beengedtem de a hátsó
ajtón ki is ment.
Most már tudom hogy nagy hibát követem el,
hiszen most csak reménykedni tudok, hogy a szerencse újra kopogjon.

"Aki fel akar törni az égbe, annak hinnie kell a saját csillagában."

Ígéret..

Ma van pontosan két hete, hogy ígérgetem hogy felhívom a mamámat.
Eltörte a lábát és műtötték de én mindig csak azt mondom hogy majd holnap...
Meddig fogom még ezt mondani?
Lesz idő mikor már ezt se fogom tudni mondani,
akkor mikor a telefonkönyvbe már nem lesz benne hogy MAMA.....

"Holnap" - milyen gonosz fogalom! Mily sok reményt ígér az emberi fajnak, amiből aztán semmit nem vált be. (...) Ha már hinni kell, akkor csakis a mai napnak szabad, csak a pillanatnak, nem pedig az ábrándoknak, hogy később ne kelljen keservesen sírni, mindent megbánni.

Rejtély

Nem tudom hogy mi lehetett az az erdőben amit ma hallottam,

De nagyobb zajt csapott mint egy madár...

Semmi okom nem volt félni,

de mégis furcsa érzés fogott el mikor meghallottam hogy valami ott mászkál

szinte már mellettem, és még ijesztőbb volt hogy valami elkezdett esni az égből...

Kíváncsi voltam mi lehet az, de a kerítés távol tartotta tőlem.

Lehet hogy csak képzelődöm, hiszen sok állat megfordul arra amerre én élek...

Mindenesetre is remélem álmomban nem fog rám vadászni

"A legizgalmasabb kérdések kérdések maradnak. A válasz rejtély. Mindegyik elejére oda kell biggyesztenünk, hogy "talán, lehet, elképzelhető, hogy". Csak az érdektelen kérdésekre adható végleges válasz."

Hogyan tovább??

Nagyon gondolkozom azon hogy külföldi suliba megyek tovább tanulni,

de mind ez csak egy kérdőjel.

-Miért nem hallgattam rájuk mikor mondták hogy a tanulás dönti el milyen lesz az életem??

Van aki a mennybe jut, van aki a pokolra megy.

-én a pokolba vezető úton haladok.

Ha még a sulit sikerül is elintézni, vajon megengednék-e hogy egy 15 éves lány más országba menjen tanulni?

*remélem*

még egy év és kiderül mi lesz majd velem...

elveszett szeretteink

Nagyon nehéz megbírkózni a gyásszal- elfogadni, hogy valakit, akit szeretünk, nem láthatunk többé...

Legyen az egy állat, barát vagy családtag.

én már csak tudom végig kísértem az utolsó percig is a kutyám szenvedését,

láttam még az utolsó pillanatokban is az összeesett dédimet...

~még vannak bennem régi emlékek, amik néha napján
 feltörnek, de elfogadtam a tényt: ők már elmentek~

azt kívánom olyan angyalok vigyázzanak rájuk fent, mint amilyenek itt vigyáztak lent!

do not judge anyone by looking

Tegnap nagyon elfáradtam, még pénteken este 11.kor gépeztem mert nem tudtam aludni és tv-t meg nem nézhettem.Hát hajnalban nem tudtam aludni és szombaton reggel 7-kor keltem.

Elmentem lezuhanyoztam aztán elkészültünk és mentünk találkozni a többiekkel. Kb. 11:30 körül végre megérkeztünk a Westend-be.

Csomó jó dolgot láttam de nem vettem semmit mert a pénzem elment a cipőre, de majd máskor vissza megyünk még :D

15 óra körül hazaértünk és mindenki átjött hozzánk bográcsozni.Voltunk 5-en tizenéves lányok, név szerint: Barbi, Bia, Viki, Adri és én (Betti :D). Adrival most találkoztam először és mikor a plázában megláttam...egyáltalán nem volt szimpatikus.

Na hát mikor átjött mindenki nem is beszéltem velük meg semmi a húgom (név szerint Bia) persze tök jól elvolt velük (társasoztak, beszélgettek stb...) a nővérem (Barbi) bent "poshadt egész végig a szobámban mert az ő szobáját elfoglalták a kicsik (ugyan is ott van bent az cbox360)

Este felé én is beálltam a Vikiékhez kártyázni, majd játszottunk még egy csomó mindent....

A lényege az egésznek hogy tök jól elvoltunk.

és megtanultam hogy soha ne ítélj meg senkit kinézet alapján

a végén kiderült az is hogy sokban hasonlítunk, Adri is szereti a sapkákat, szeretfényképezni,

és őse tud kártyát keverni XDD
jól szórakoztunk :D

*Ne w**

Hallika!!Nem bírok aludni de lassan majd abba kéne hagyni a gépezést...

Ma vaterán vettem egy tök jó cipppőtt :D

Alig várom már hogy ki küldjék, és végre a kezembe foghassam....

annyi mesálni valóm van még a nyaralásról is meg minden..

és vannak képeim is :)

majd elmesélek mindet :D

és most pápááá ^^